"Jézusnak az üzenete nem közéleti, így nem is lehet mérce a közélet számára."

 

Ezt azért állíthattad ilyen magabiztossággal, mert nem értelmezted a Mester üzeneteit, az akkori nyelv formája, illetve az evangéliumi közvetítés formája, valamint a mai köznyelv formái közötti egyeztetéssel.

 

Vegyük csak példának azt az üzenetét, amelyet egy olyan példabeszéd tartalmazott, amely lényegében az akkori világi (császári-királyi), illetve egyházi (templomi) főhatóság irányába mutatandó-gyakorlandó engedelmesség - engedetlenség tárgyában hirdetett.

 

"Add meg a császárnak, ami a császáré és a Templomnak (a hitnek), ami a Templomé / (a hité) !"

 

Ebben a tanításban nyoma nincs annak, hogy mikor, hol és mit kell megadnia a polgárnak, a közösség tagjainak, csak az van benne, hogy a rájuk rótt kötelezettségeket teljesíteni kell. Ugyan, mégis, mi - más

lenne ez, mint egy igazi - valódi közéleti üzenet. Igaz, nem a közélet számára szóló üzenet, de a közélet

részét képező egyed (mint például a világi és templomi adót - járulékot leróni köteles ember(ek) számára

szóló tanítás, de - természetesen megadni / leróni  nemcsak anyagiakat jkell / lehet, hanem tiszteletet és

egyéb, egyéni és csoportos kötelezettségeket. Ez pedig a leg-szigorúbban véve is mércének tekinthető

egyén és csoport számára is mértékadó közéleti viselkedés - életforma tekinttetében mértékadó.