Eszembe jutott valami: Egyszer megütöttem egy férfit, ill. pontosabban beletéptem a (vállig érő) hajába. Az illető Édesanyám élettársa volt. Én 16 éves voltam akkor. A pasinak már nagyon kifelé állt a szénája abban az időben. Egyébként utáltam, mert terrorizálni próbált, és sokszor rajtam (és védtelen kis húgaimon) próbálta "megbosszulni" félresiklott élete miatt érzett elekseredését. Egyszer felhozta hozzánk egyik barátját, aki már ránézésre is gusztustalan volt. Megpróbált engem ugráltatni, hogy lássam vendégül a barátját, amikor én siettem dolgozni (életem első munkahelyére). Én elkezdtem szitkozódni (már nem fogtam vissza magam, elég volt az évekig tartó szenvedésből...), ő leöntött tejjel, erre én megtéptem. Mindezt a húgaim szeme láttára. Ő nem ütött vissza. Még szerencse! (Valószínüleg Apám ellátta volna a baját). Ezek után nem sokkal vége lett a mizériának. A férfit pár nappal ezután Anyám is meghütötte (illetve a fejéhez vágott egy telefonkészüléket). Anyám a mai napig bánja, hogy ilyen helyzetbe kerültünk e miatt a rosszul sikerült kapcsolat miatt. Soha nem szidott meg azért, mert megtéptem az élettársát. Most aztán jól kiteregettem a család szennyesét...