Kedves Satya!

Egy korábbi írásodban közölted, hogy az abortuszt gyilkosságnak tekinted. Válaszként azt írtam, hogy ez a Te legbensőbb ügyed.
Olvasván megnyilatkozásaidat Te ezt a gondolatodat ragozod továbbra is, vagyis nagyon erőszakosan arra törekszel, hogy minden vitapartnered ezt feltétel nélkül fogadja el. Miért kellene mindenkinek úgy gondolkodni, ahogy Te? Tipizáljuk a gondolkodást? Valahol azt írta egy hozzád hasonlóan gondolkodó, (feddésként) hogy a szocializmus egyik legnagyobb bűne az volt, hogy tipizálni akarta a morált és a gondolkodást. Akkor ki tanult kitől?
A törvényeket emberek alkották, és az azt mondja ki, hogy a gyilkosságot, csak megszületett emberen lehet végrehajtani. Nem volna szerencsés, ha a válaszodban a bibliára hivatkoznál, mert azt is emberek írták, de az ma nem törvény Mo-n! Milyen morált takar az, hogy az élővilágban csak az embercsíra megölését tekintjük gyilkosságnak, de bármely más élőlény csíráját szó és lelkiismeret-furdalás nélkül elpusztíthatjuk. Az egyház hirdetése szerint minden élő és élettelen isten teremtménye. Akkor az isten teremtményeinek elpusztítása most gyilkosság, vagy nem? A búza magja, a tyúk tojása az mind mind csíra, mégpedig megtermékenyített csíra. Azt meg ne is írd le, hogy az élővilágban az élet nem egyforma. Legfeljebb az ember szempontjából vannak fontossági sorrendek.
Ezért írtam azt, hogy az abortusz megítélése az a Te belső ügyed.

Amíg nem tapasztaltad meg, hogy mit jelent lelkileg és fizikailag egy ember számára (és ebbe értsük néha bele a férfiakat is) az abortusz, amíg nem láttad az odavezető utat, amíg nem érezted annak megalázott voltát, amíg nem láttad az ember szenvedő arcát a műtét alatt, amíg nem érezted azt, hogy kényszerhelyzetből adódóan elvettek belőled valamit, addig ne ítélj, mert Te nem vagy az isten, hogy ítéletet mondhass. Teremtsen olyan helyzetet a Te istened, hogy ilyenekre ne kelljen sort ejteni. Ez volna az alapvető feladata. És akkor Neked sem kellene a partvonalról bekiabálni.

és most jöhet roham..

salk