Kedves satya!

1.
"..HA igazán a másiknak akarná adni magát, akkor ennek jelét adná a közösség előtt is. /házasságkötés..."
Bár magam katolikusnak vagyok keresztelve, de nem gyakorlom vallásom. Nem érzem, hogy elszámolással tartozom a közösségnek. Ha magam választhattam volna meg a vallási hovatartozásomat, nem biztos, hogy most éppen katolikus lennék. Hogy ki és mikor adja oda magát a másiknak, miért közügy?

2.
Ha az orvosom azt tanácsolná, hogy vállaljam az abortuszt mert születendő gyermekemnek súlyos és élete végéig tartó fogyatékosságai lesznek, akkor
bizony vállalnám, annak lelki és fizikai terhével együtt. Mert nem bírnék a szemébe nézni,látni nap mint nap, hogyan szenved. Azzal a tudattal kellene élnem, hogy ezzel az élettel én "ajándékoztam" meg.
"..meg kellene ismertetni azokkal a meglévő lehetőségekkel a szülőket, amik segítik a beteg gyermekük gondozásában.." Kórházak, rehabilitációs intézmények, lelki segítségnyújtás...Ez bizony nem vigasz. És ha megkérdezi neki miért így kell élnie? Akkor azt válaszoljuk neki, hogy azért mert neked meg KELLETT születned?

3. A harmadik kérdésre látod te sem találsz választ.

Üdv