Kedves Rasdi,

amikor az EU csírái elkezdtek kifejlődni, még nem volt szó NATO-ról, és a maihoz hasonló multinacionális vállalatok sem voltak.

Gyakorlatilag már 1945-ben vetődött fel az igény egy egységesülő Európára, pont a háború borzalmai miatt. Akkoriban ez tényleg nagyon komoly mozgatóerő volt, még a politikusok körében is.

Az 'úttörő' Benelux-államok igen hamar elkezdtek egy gazdasági integrációt építeni, ami mintaképül is szolgált Schumann-éknak. Az ECSC volt az első nagy európai szövetség, 1951-ben, de abban legfeljebb állami gazdaságpolitikai szándékok voltak tettenérhetők, nem a multinacionális vállalatok (nem volt akkor még a transznacionalizálódás jellemző) akarata.

Az EU-t nem érdeklik az emberi jogok? Mihez, vagy kkihez képest nem? Ill. pontosan kiket az EU-n belül? Mert széles választói rétegeknek, és - horribile dictu! - még egyes politikus személyiségeknek is fontos, hogy valami keveset tegyenek az emberiesség nevében.

Mondj olyan országot, amely jobban törődik az emberi jogokkal világszerte, mint a nyugat-európai (volt jóléti-) államok! Esetleg még egy-két angolszász állam.

Egyszóval vannak különbségek az EU, és mondjuk Ukrajna vagy akár Mexikó (hogy ne olyan nyilvánvaló példákat mondjak, mint Kína) elkötelezettsége között az emberi jogok iránt.

A törökországi kurdok kérdése annyiban érdekelte őket, hogy nagyon sokáig szóba sem jött Törökország, mint potenciális EU-tag. Hogy tavaly december óta ez a helyzet megváltozott, az talán elvtelenség, nagypolitikai kompromisszum, talán biztató jelzés: nem tudom. De amennyire én tudom, vagy látom, mindig szóba kerül a kurdok kérdése az EU tagországok és Törökország megbeszélésein.

A csecsen konfliktus: hát igen, Oroszországgal szemben, és főleg a Jelcin utáni, sajnos egyre keményebb (KGB-s) orosz vezetéssel szemben nem enged meg sokat magának a Nyugat. Figyelmezteti, esetleg befagyasztja a hiteleket, de őszintén szólva, én sem nagyon ugrálnék egy ilyen kiszámíthatatlan, undorítóan cinikus, embertelen, ellenben ugyebár atomfegyverekkel rendelkező ország ellenében.

Nyilván csak ott tudja tenni akarását demonstrálni, ahol a 'célpont' tmegfelelően gyenge vagy stratégiailag jelentéktelen. Mint Jugoszlávia, például. Az alternatíva az lehetett volna, hogy teljesen felhagyna az Unió az emberi jogok, az emberi életek védelmével. Deklarálná, hogy nem érdekli semmi; ez azért a rosszabbik választás lenne, nem?

Van néhány tasztaltárs errefelé, akik állandóan valami 'kettős mércéről', meg egy általuk 'igazságosnak' vélt 'azonos elbánásról' szoktak (egyre unalmasabban) irogatni; de azért lássuk be: ezek értelmetlen, nem helyénvaló, kivitelezhetetlen igények. Kínát nem lehet megbüntetni azért, mert lábbal tiporja polgárainak jogait. Oroszországot sem. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán senkit sem szabad megbüntetni. Azt nem hiszi senki, hogy az EU tagállamainak vezetői mind egy-egy Teréz anya, de még mindig jobbak, mint kedves szomszédaink, például. Leglább néha eszükbe jut, hogy vannak humanitárius szempontok is a politikában.

Ausztriával kapcsolatosan én is úgy vélem, hogy túlreagálták az FPÖ kormányra kerülését. Egy általános, az EU alapelveire emlékeztető, visszafogott aggodalommal megfogalmazott közlemény talán helyénvaló lett volna, de a hangulatkeltés már káros és igazságtalan. Főleg azért, mert hangulatkeltés valakik ellen...

Most zárom soraimat, az ECSC, ill. az EEC megalakulásáról még írhatok, ha érdekel.

Üdv, gross