Zsoltárok könyve 30. zsoltár:1-13

( 1-8, 12. versek )

 HÁLA A MEGMENEKÜLÉSÉRT

1 (Zsoltár, templomszentelési ének – Dávidtól.) 2 Dicsőítlek, Uram, mivel megmentettél, nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak. (2Sám 5,11) 3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, s te meggyógyítottál, 4 Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, megmentettél attól, hogy a sírba szálljak. (Zsolt 116,3.4;18,17-20 )5 Ti, akik szeretitek, dicsőítsétek az Urat, magasztaljátok szent emlékét! (Zsolt 97,12) 6 Mert haragja csak egy pillanatig tart, jósága azonban az egész életen át. Ha este sírás látogat is meg, reggel visszatér az öröm. (Ésa 54,7) 7 Így szóltam magamban bízva: Nem ingok meg soha, 8 mert jóságod, Uram, szilárd hegyre állított. De mikor elrejtetted arcodat, megrendültem. . (2Sám 5,10.12;Zsolt 104,29) 9 Uram, akkor hozzád kiáltottam, Istenemhez könyörögtem irgalomért: 10 Mi haszon származna véremből, hogyha sírba szállnék? Dicsőíthet téged a por, hirdetheti nagy hűségedet? 11 Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam, légy az én segítőm, Uram. (Jer 49,4) 12 Panaszomat öröménekre változtattad, leoldottad vezeklőruhám és örömmel öveztél körül. (2Sám 15,30; Zsolt 18,44-50)