Lehet, hogy voltak bakik a játékban és a hangzás is néha sántikált. Lehet az is, hogy nagyjából pont ugyanazzal a rutinnal, pózokkal nyomták végig ezt a koncertet is, mint 19 éve, amikor először láttam őket színpadon. Az is igaz, hogy örülhetünk a vírusos csúszásnak, mert két évvel ezelőtt pont ugyanazt kaptuk volna, mint négy éve Sopronban, így meg azért csak nem sumákolhatták el az új lemezt, nemcsak számokban, hanem látványvilágban sem. (Én csak tegnap délután hallgattam meg kutyafuttában a számokat, de még ha ezekkel sem találják fel újra a lyukat a makarónin, attól még a szokásos szintet hozzák.) Hogy ehhez egy szamuráj-Eddie és Sooty maci szamuráj-öltözéke is ugyanolyan biztosra vehető volt... ugyan kérem, miért várnánk tőlük még meglepetéseket. Elég, ha abban jók, amiben eddig is.

Az a legjobb viszont, hogy az új dalokért cserébe a korábbi műsort sem akasztották meg, megint nagyot ütött a Revelations, a Blood Brothers meg a két Blázos szám is. Talán a vége felé a slágerparádé döcögött egy kicsit, de ott bennem is lehet a hiba, hogy még mindig nem álltam vissza teljesen a koncertjárásra. Akármennyire fáradt is voltam viszont napközben, ott helyben ez megint elszállt egyszerre, és a Scorpions műsorával ellentétben itt nem maradt bennem semmi keserű mellékíz. Illetve most másodmagammal mentem, ráadásul egy Maiden-szűzzel :-DDD (ez angolul hogy szólna... :-DDD ), aki egy héttel előtte már nem először volt Scorpions-on, de azt látványosan unta, itt viszont minden számot nagyon élvezett, és őt is teljesen helyrerakta a mindennapokból. (Igaz, neki a győri koncerten is volt már része Dickinsonból.)

A közönség?! Igen, hátul a keverő mellett is akadtak prosztók - vagy legalábbis azok, akik nem nagyon figyelnek oda embertársaikra - nincs is olyan könnyűzenei koncert, ahol ne akadna belőlük a színpad minden részére. Én is átélős vagyok, és annak ellenére szeretek énekelni, hogy nemigen tudok, de amúgy igyekszek minél kevésbé zavani másokat ezzel. Fényképezni pedig szoktam, de akkor azt rendes géppel teszem, ami tud annyit, hogy néhány jó felvétel is sikerüljön, de annyira nem komoly, hogy a biztonságiak többségének ne okozzon gondot, hogy beengedjen vele... okostelefon kell a hóhérnak.

A Maiden mindezzel együtt még mindig Maiden, hiába 66 év most már az átlagéletkor a bandában. Ha a lemezek talán pihenősebbek is most már - de ez már több mint 20, ha nem 30 éve így van - bennük még kevésbé érezni az öreges tempót, mint a Scorpions meg a Priest (múlt héten őket is láttam már) 70 feletti részében, az abszolút pozitív ellenpélda pedig Nicko. Bele fog itt még férni legaláb egy stúdióalbum és egy-két tematikus válogatás-turné... és ha legalább olyan lesznek azok is, mint a jelen dolgai, akkor nem lehetek azokkal se elégedetlen.