szerintem nem kell annyira komolyan venni ezeket a "diplomákat", anyagi jólléteket ... 

a diplomákat veheted te is úgy, mint ahogyan ők veszik a depressziódat ... 

az anyagi jóllét meg tapasztalatom szerint általában valamilyen társas tevékenységből fakadnak, ahol valamelyik, vagy több fél elfogadja az alá-fölérendeltségi viszonyokat. pl. szülői, nagyszülői örökségek, házasság(ok), a tanulmányokat sem lehet folytatni családi, és/vagy munkahelyi támogatások nélkül. legalábbis nekem nem ment, mivel mindkét iskolámat estin, ill. munka mellett tettem le, és önerőből biztos, hogy nem sikerült volna. szóval persze, azzal, h tanulni, bejárni az iskolába nekem kellett, ugyanakkor ehhez a munkahelyről el kellett, h engedjenek, ill. a háztartást is valaki más vitte, a kevesebb számú munkaórát a család pótolta ki ... szóval, ahol hiányzik ez a támogató közeg, amelyben sokszor nagyon meg kell alkudni a "támogatókkal", mert csak a legritkább esetben nem kérnek azonnal, vagy a későbbiekben vmit "cserébe", szóval ahol még ez sincs meg, ott kb képtelenség bármit is kikaparni magadnak ... amikor én végeztem a sulikat (szakközép/ szocgondozói) meló mellett, a záróbulin mindig köszönetet mondtam a munkahelyemnek, illetve a családomnak, és mindkét helyre vettem ajándékokat köszönetem jeléül. és mindig, MINDIG tudom, soha nem kopik ki belőlem, hogy egyedül nem ment volna! 

szóval ez a diploma-fétis a legritkább esetben kizárólagosan egyéni teljesítmény. Mégha önfentartó is valaki az egyetemen, maga finanszírozza a megélhetését, és a tanulmányi költségeit, addig, ameddig eljut egy olyan érettségiig, amivel ide léphet tovább, fele részben a szülői háznak köszönhető. szóval jahh ... lehet verni a mellet, de nem tartom tisztességesnek a környezet figyelmen kívül hagyását ... 

ésmég ráadásul könnyen lehet, hogy nincs is nekik ... ;) :P