„Newton még úgy hitte, hogy a fény apró fényatomokból áll, amelyek tömeggel rendelkeznek, így az égitestek mellett elhaladva az égitest gravitációja téríti el a fényatomokat. Ebből a feltevésből született meg az a képlet, amelyet ma is használnak a fényeltérülés szögének a kiszámítására.”

Amennyiben a diszkrét téridő csatolásban van az anyagot képező energiával, a „fényatomok”, a fotonok ott villannak meg a téridőben, ahol azok abból kicsatolásra kerülnek. Máskülönben az egész téridő vakítóan világos lenne. Ezzel szemben sötétnek mutatkozik számunkra, mert a téridőben elnyelődve, „virtuális fotonok” formájában rejtőznek. ;-)