hát, csak úgy találomra ... a teste nem lesz az övé jódarabig. nem csak a gyerek rendelkezik vele, hanem pl. a szülesztő orvos random férjöltést csinál a picsájára. mindenki jogosultságot érez arra, hogy véleményezze éppen azt a tevékenységet, amit csinál, vagy sem. a védőnő nem tanácsot adni megy, hanem utasítani, a nagymamáktól ömlenek a kritikák, a férj meg akarja baszni, amikor még észhö' sem tért, mert ha nem, akkor elmegy megcsalni. a teste idegen lesz neki, nem áll vissza a lányos alkat, szégyelli magát. fáradt a kialvatlanságtól, és ideges, hogy meg tud-e felelni a rengeteg elvárásnak, anyagiakban, eszközökben biztosítja-e a kölyöknek a trsdlm által elvárt holmikat. és a legnagyobb az a kiszolgáltatottság, és hogy senki nem törődik vele, mindenki a kölyökkel van elfoglalva. a szoptatás nem "nem mindig kellemes", hanem van amikor olyan kurvára fáj, hogy beszarsz, de nem mondhatod, mert a többi anya ellegyinti, hogy ugyanmár mit panaszkodsz. uis panaszkodni sem illő, egyszerűen illetlen vagy már akkor, ha ordítasz szülés közben! és legyen mindenért is lelkiismeret-furdalásod! és minden pillanatban ott van a kiszolgáltatottság! minden második nőt a terhessége utolsó harmadában csalnak meg először ... amikor már nem tud mit csinálni, amikor már ott vár rá minimum fél év, de inkább egy böri, rabszolgaság. szóval, nem "nem éppen kellemes", hanem óriási szívás! Ha ezt előre el lehetne mondani, kevesebben is vágnának bele, és aki belevág jobban fel tudna készülni, mintha olyan eufém bullshiteket hallgatna, hogy "hát egy picit kellmetlen", de az én kis Zénókám minden fájdalmat, és plusszkilót megért! az ilyen festi magát saját maga előtt is, hiszen már benne van, már ilyenkor nem nagyon lehet kitáncolni belőle, valamit muszáj hazudnia, hogy élhető legyen a helyzet, és legalább más nő is bemegy a csőbe, és akkor majd hazudhatnak együtt egymásnak, kezdődhet az anyukaverseny, és a nők egymás szivatása a kölykökkel ...