Az a baj, hogy az esetek 99%-ában az áram követi a feszültséget, így nem merül föl a kérdés, hogy az egyenirányítás a váltóáramot és a váltófeszültséget egyszerre érinti. Ez a DCC esetében egyetlen okból nincs így, ez pedig a nullás címen futtatható analóg mozdony.

Innentől viszont a fogalmak elválnak egymástól: a DCC jel egyenfeszültség, de az átfolyó áram váltóáram a sínszálcserék miatt (amik nem polaritásváltások). Mivel az egyenirányító áramkörökben a diódák az áram folyási iránya miatt nyitnak, az egyszerűség jegyében az egyenirányítást a legtöbbször áramra definiálják, majd, mivel a feszültség számít, folytatják feszültséges ábrákkal a magyarázatot.

De mivel a DCC négyszögjel csupa pozitív potenciálok között megy, ezért egyenfeszültség. Azt meg nem lehet egyenirányítani. A hídnak persze meg van a maga szerepe, de nem csinál váltófeszültségből egyenfeszültséget.