Zsoltárok könyve  73. zsoltár: 1-27.

    ( 1-9, 11, 14, 16-17, versek, )

ÖRÖK VISSZAFIZETÉS  

1 (Aszaf zsoltára.) Milyen jó az Isten az igazakhoz, az Úr mindazokhoz, akiknek tiszta a szívük! 2 Lábam mégis majdnem megtántorodott, lépteim csaknem ingadozók lettek. 3 Irigység fogott el a gonoszakkal szemben, látva, mily jól megy soruk a bűnösöknek. 4 Nem gyötri őket a szenvedés, testük egészséges és erővel teli. 5 A halandók bajából nem éreznek semmit, másoknak kínjait nem ismerik. 6 A gőg úgy övezi őket, mint lánc a nyakat, s mint a ruha, fedi őket az erőszak. 7 A gonoszság a hájukból nő ki, s a szívükből csap ki az álnokság. 8 Gúnyolódnak, s gonosz minden szavuk, hetykén fenyegetőznek hatalmukkal. 9 Káromló szavuk még az eget is célba veszi, nyelvük arcátlanul sérteget a földön.

11 Így szólnak: „Hogyan tudná az Isten, hogy szerezne róla tudomást a Magasságbeli?”

14 Hiszen folyton rajtam van az ostor, minden reggel újra ér a csapás.

16 Elmélkedtem hát, hogy kifürkésszem, de túlontúl fárasztónak látszott, 17 míg be nem hatoltam az Isten titkába, s meg nem értettem: a végüket kell néznem.