Supertzar!
Tanácsodat követve átolvastam az MHH topic-ot és valóban sok kérdésre választ kaptam.
Nem volt célom a földbe döngölés, bocs ha így jött le a dolog. Sok éve érlelődtek ezek a magvas kérdések, és megörültem, hogy végre egy belső embernek szegezhetem ezeket.
Túl belső embernek sikerült, így személyeskedésbe csapott át a dolog, bocs.

Inkább a Maidenről szólnék.
Bár nem tőlem kérdezted Evil, de hadd büszkélkedjek, több mint 60 Iron Maiden CD-m van, köztük jónéhány igazi ritkaság. Supertzarnak jóval több van, ebben biztos vagyok, de azért közönséges rajongótól ez is szép teljesítmény, nem?
Az egyik kedvencem a Best of the Beast különleges kiadása. Egy nagy fekete doboz, melyen mindössze egy Maiden logo van. Ha kinyitom, akkor a régi mesekönyvekhez hasonlóan, Eddie figurák "ugranak elő", mint egy térben megjelenítve a borítót. A dupla lemezen kívül a Virus maxi is benne figyel, meg egy interjú videó kazi is. Tényleg gyönyörű. Nagyon szakadt állapotban került hozzám, de sok munkával megreparáltam.
A válogatás kapcsán gondolkodtam el azon, vajon melyik a kedvenc Maiden lemezem.
Megérne egy szavazást a dolog, ha még nem volt ilyen...
Rájöttem, hogy sok lemezt kedvelek, mindegyikben van valami amitől az jó.
Azt hiszem megegyezhetünk benne hogy a The number of the beast és a Seventh Son.. kiemelkedik a munkásságukból. De kedvelem az első két lemezt is Dianno hangja és Clive Burr dobolása miatt. Szeretem a Piece of Mind-ot is, Supertzar, te többször lehúztad ezt a lemezt, miért? Nekem még az oly porba gyalázott "B" oldalon is vannak kedvenceim.
Érdekes a Powerslave nincs elöl a listámon, de a Live after death igen. Még emlékszem a BS (R.I.P.) parkolójában a koncertre, bár csak a troli megálló padjáról nézhettem.
A Somewhere in time különös pályát futott be nálam. Amikor megjelent még a gagyi walkmanes korszak volt, és azon ugye nem igazán jött át a lemez hangzása. Mitagadás nagy kása volt az egész a jó kis jugó kazikon, úgyhogy nem is szerettem a lemezt. Bakeliten már jobban bejött, de igazán CD-n és komoly cuccon vagy fejhallgatón jön elő, hogy mennyire zseniális a lemez. A hangzással nem vagyok teljesen kibékülve a mai napig sem, de a dalok jók. A Seventh Son úgy jó, ahogy van... A No prayer elég gyengusz lett, sok a töltelék benne, de azért azon is van jó nóta. A Fear of the dark-ban megcsillan valami az igazi Maidenből, de valahogy nem áll össze egésszé a dolog. Négy-öt hatalmas nóta mellett bántó töltelékek vannak szerintem... Utána mélyrepülés egészen mostanáig - remélhetőleg. A Dickinson szóló lemezek között valóban vannak egészen jók, nagyon kiváncsi vagyok az újra és nagyon félek, hogy elbaltázzák. De várjuk ki a végét.
Nektek biztosan más Maiden lemezek tetszenek, mint nekem, írjátok le kinek, melyik az igazi.

Üdv
OldFirehand