Zsoltárok könyve   22. zsoltár: 1-32.

 

            ( 1-6, 8-10, 14, 18-19, 21-22 versek. )

 

               AZ IGAZ SZENVEDÉSE ÉS REMÉNYE

 

    1 (A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel…” dallamára – Dávid zsoltára.) (Én 5,16) 2 Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől? (Máté 27,46; Márk 15,34) 3 Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet. (Jób 19,7) 4 Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik. (1Kir 9,3) 5 Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad őket. (Zsid 1,8) 6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak. (Zsolt 107,6)

 8 Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét. (Zsolt 109,24.25

  9 „Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!” (Zsolt 42,4) 10 Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén. (Zsolt 71,6)

14 Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné. (Máté 27,22)

18 Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak, 19 elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.(Zsolt,22 8. 9.) (Ján 19,23.24)

21 Mentsd meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet! (Zsolt,22 17. Zsolt. 40,14.) 22 Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától! (Zsolt 58,7)