Tessék, íme, két közeli ember, autentikus hangok (Rcsiga és Juiice). Nem úgy tűnik elmondásukból, mintha itt a gigantikus igazságtalan copatás esete lett volna. Tehát nem kellene ezt a sztorit Júlia füzetek színvonalon előadni.

Aki a felelősségünkre óhajt apellálni, annak üzenném, hogy nem érzem amgam felelősnek, mert azon felül, hogy nem is ismertem a srácot, vannak nagyon sokan, akiknek igyekszem segíteni amennyire lehet, és meg is keresem őket, hogy hogy vannak. De annyi biztos, hogy ők hagyják is, és ha bajuk van, akkor megkeresnek engem.

Dr.W.Gy.:
A Villanykar ebből a szempontból nem jellemző példa, a kisebb karokon nincsenek ekkora választási lehetőségek. Főleg nem voltak mondjuk 5-10 éve. Véleményem szerint az egyetem az utolsó lehetőség arra, hogy kicsit "demo-verzióban" önállóságra kényszerüljön a hallgató. Középiskolában jól megmondták, hogy mi a jó, szigorúan be kellett járni. Az egyetemen már nem, és ha ott nem szereztem volna 5 éves gyakorlatot abból, hogyan súlyozzam a dolgaimat és hogyan osszam be, hogyan rangsoroljam őket, nos akkor most nagyobb gondjaim lennének.

Még valami:
Nemrégiben (talán két hete lehetett) meghalt egy műegyetemista srác (direkt nem írok kart). Otthon agyvérzés érte egy délután, kómába esett, reggelre eltávozott. Na, ez megdöbbentett rendesen.