Nem mindegy, melyik korszakról beszélünk. Ugyan nem "besúgás", de az egyik szolgálat megkeresett, hogy volna-e kedvem. Gondolkodási időt kértem és nemet mondtam. Soha többet nem hallottam róluk. Ez 80-as évek közepe.

A feleség is ilyenről számolt be a főiskolán. Hívták egy megbeszélésre. Elfelejtett elmenni. Többet nem jelentkeztek.

Persze nem lát rá senki sem a dolgok egészére. Számomra mindenesetre nem hiteles az állambiztonsági tiszt erőszakossága. Ezt inkább a dramaturgia igényli.

Az is hihetetlen, ahogy egy ezredes(!) lakáskörülményeit és életszínvonalát bemutatják. Ennél azért valamivel jobban éltek.