Organic (nemhiába, a "szervi"-ség) jól fogja. Valóban erre gondoltam. Ez a duma, miszerint: "Erre egy him sem képes. Ők a rosszak, te meg a szép. Valósitsd + önmagad: tiltakozz, múld felül. Bárhol." teljesen a Cosmopolitan (szörnyű) színvonala.
Előző hozzászólásom megvilágítása: először érzek, azután ütök, végül gondolkozom.
Igazából Mikee véleménye borított meg, miszerint MI csalfák vagyunk. Az igaz, hogy a nagy feminizmussal egy kicsit túllőttünk a célon, és megint csak magunknak ártottunk, lévén, hogy mostmár a férfiakkal vívott karrier-meccsben is túl kell teljesítenünk őket, s persze emellett megmaradtak eredeti kötelességeink - úgymint családi tűzhelyvigyázás, gyereknevelés, háztartás, mint kizárólag általunk végezhető feladat. Kicsit sajnálom a férfiakat, mert ők ugye megszokták, hogy ők a családfenntartók, a nők meg a családösszetartók. Egyszerűen kihúztuk a lábuk alól a talajt. Mostmár nem csak a fajtársaikkal kell versenyezniük, hanem azokkal is, akikkel nem lehet - a nőkkel. És mi sem versenyezhetünk veletek, annyira mások a képességeink. Ezzel nem azt mondom, hogy nők vissza a tűzhelyhez, hanem azt, hogy végre be kellene határolnunk a lehetőségeinket.
Más.
Fenntartom, hogy a Mikee által szociológusi pontossággal leírt helyzet arra vezethető vissza, hogy eltűnt az udvarlás, a nőknek kijáró bók. Hagyjuk most, hogy kinek a hibájából (mert szerintem 50-50% az arány) de egy nőnek kell az, hogy szépnek érezhesse magát, és akkor rögtön kedvesebb lesz a hozzá (nem) tartozó férfi(ak)hoz is. Egyszerűen kénytelenek vagyunk így "beszerezni" az létfenntartó elismerést. Ne feledjétek, nagyon hosszú ideig ez volt az egyetlen adható elismerés egy nő számára.
Szerintem az, amit leírtam előzőleg, s ami valószínűleg sokaknak rosszul eshetett (ezért elnézést kérek, nem ez volt a cél) a "Jövök-szólok-dugok-megyek az életfilozófiátok", egyszerű kompenzáció a férfiak részéről - de létező kompenzáció.

Bocs a nem kicsit eklektikus és hosszú hozzáírásért.

Astor(y)A :) (név rulez)