'88-ban szerintem már nem annyira, relatív sok beszervezett egyén pont akkoriban tagadta meg az együttműködést, vagy csak simán elsunnyogta a besúgást... És a nyomi belügynek nem nagyon voltak akkor már eszközei, csak néztek ki a fejükből és nem nagyon értették, hogy mi van. De ha voltak is beépített és még aktív embereik (mint pl. Antall József egyik jó barátja, vagy Tar Sándor író), azok sem igazán tudtak olyan információval szolgálni, amit ne olvashattak el mondjuk szeptembertől a Reform című lapban az olvtársak ;-))) Nyers Rezsőék taktikusan a "hozzáértő szakember" szerepében tetszelegtek, a mélyhülye Horváth Pista belügyér totális politikai öngyilkosságba torkolló dunagate-jét pedig inkább mintha a vicclapokba szánták volna...