Természetesen, nem ezt akartam mondani vele. Amikor nálunk ezt kitalálták, volt szabad választás, sé volt is választék. Nem húsz, de fizikából négy, elektronikából kettő, matekból még több (Ottó bácsi ugye...). Manapság nem tudom hogy van, de én azt csináltam terekből például, hogy a Fodornál írtam a ZH-t és a vizsgát, azt vettem fel, de a Veszelyhez jártam előadásra. Remek volt ez így! Ez igaz a Ferenczy-Vetier esetben is.

Olyan is volt, ahová nem volt érdemes bejárni, ez is igaz, én se _arról_ voltam híres, de le tudtam belőle vizsgázni, ha meg nem, nem ezen lázadtam. A lázadás jogalapjában kételkedtem csak e terén.

A lényeg valóban az, hogy az meber a saját korlátait és képességeit felmérve (!) hozon döntést, mire jár be, mir enem, mit hogyan tanul. Volt olyan tankörtársam, aki a tízéves fizikajegyzetből írt ötösöket, és egy órán meggyakorlaton sem volt. Nekem végig kellett ülnöm azokat, a gyakorlatokat, a konzultációkat, és napokig gyakorlni - mégis megbuktam. A baj az, hogy évek óta sikk nem-járni az órákra és büszkén hangoztatbi, hogy valaki kettest kap, és szégyellni meg letagadni, ha jobbat. Ezt sose értettem meg, miért az a coolboy, ha valaki halmozza a gyakIV-t és a kettest. (aki pedig elsőre átmegy valszámból hármassal meg négyessel az egyszerűen lenéznivaló "királyfi")