Ebben sajnos van igazság. Próbáltak némi mélységet adni a karaktereknek, de nem feltétlen jó irány erre a drámai háttértörténetek cunamija. Ami egy thrillerben vagy családi drámában, esetleg egy túlélős poszt apokaliptikus sci-fi-ban adekvát, az egy alapvetően optimista jövőkutató Star Trek esetében meglehetősen erőltetettnek és mesterkéltnek hat. 

Mondjuk nem az egyedüli eset, mert manapság a sci-fi film ipar valahol errefelé keresi az üdvüzölést. Szép példa lehet az Intstellar esetében vékaszám alkalmazott zokogás vagy épp a For All Mankind Apple+ sorozat űrhajósainak permanens családi dráma komponense. Márpedig itt és ezek tényleg a mai sci-fi ipar krémjei, a hab a tortán. Ezzel együtt is fura, hogy a tudományos fantasztikus elgondolkodtatás helyett egyre inkább az érzelmi háttérre és átéllésre helyeződik át a nagyobb hangsúly, még ebben a speciális műfajban is.