Az erőlködéstől még nem elsz eredmény. Azt hiszem, a matematika (villanytan stb.) pont olyan tárgy, ahol az számít, kijött-e a végeredmény. Ami 5 Volt az annyi, ami 10 Columb meg annyi. Ha minden eredményem rossz, de görcsöltem vel másfél órát, mennyivel vagyobb jobb mérnök, mint aki 10 perc alatt csinált rossz eredményeket?

Más. Aki akar küzdeni és jogos a dolog valami tanár ellen, megteheti. F.K. monogramú tanárnőt talán sokat ismeritek, retteget alakja a matektanszéknek, nem ok nélkül, bár engem sose vizsgáztatott. Van neki egy szerencsétlen elmebeteg lánya, állítólag emiatt lett az anyja is olyan, amilyen. Egyik tankörtársam úgy vizsgázott nála matekból, hogy a leánya végig nyomta az ujjával a tollának a végét, miközben írta a tételt, és csorgatta a nyálát a papírra...kettest kapott, de mikor elmesélte nekem, én közöltem, hogy ha velem ilyen előfordult volna a jgytől függetlenül az első utam a dékánhoz vezetett volna.

Más2. Segíteni annak lehet, aki hagyja (és kéri). A hallgatók linkek, egész nap MP3-kat töltögetnek, játszanak a hálón, nem járnak előadásra, és csodálkoznak, ha két nap alatt nem sikerül megtanulni semmit. Én bármikor bármelyik oktatóhoz fordulhattam volna, és ha úgy éreztem, fordultam is. Mindig segíteni próbáltak, bár néha nem úgy, ahogy én elképzeltem.
Az pedig a halálom, mikor azt mondják nekem a hallgatók, hogy azért nem jár előadásra, mert a tanár a jegyzetét mondja. Holott a hülyegyerek nem veszi észre, hogy a tanár előadást tart, aminek egy segédanyaga a jól összeállított jegyzet (ami követi az órán elhangottakat). Ez lényeges felfogásbeli különbség. Nincs is addig baj, amíg nem kezd olyan ember lázadni a bukás miatt, aki egy előadáson se volt, mondván "oda nem volt érdemes bejárni, mert nem ahsznált". Ilyenkor kell keresni másik tanárt (szabad a választás), másik könyvet, illetve segítséget kérni.