Az Iron Maiden mindig is különleges helyet foglalt el a rajongók szívében. Az együttes összetételében beállt számos változás ellenére – 1980 (kétszer), 1981, 1984, 1989 és 1993 – a banda céljai soha nem változtak. Az új Maiden-albumokból áradó elhivatottság és ötletgazdagság újra és újra nagy örömmel tölti el a hallgatóságot – azt a hallgatóságot, mely a nyolcvanas évek eleje óta a heavy rock élmezőnyében tartja az Iron Maident. A nem kevesebb, mint 22 éven átívelő ragyogó pályafutás során mintegy negyvenötmillió példány kelt el az együttes lemezeiből, szinte egymást érték a gigantikus és nem csak méreteik miatt egyedülálló világturnék, de az együttes mindeközben egyetlen pillanatra sem tévesztette szem előtt a közönség jelentőségét.

Az évek során elért páratlan sikerek ellenére az együttes – és a tagok – karaktere nem sokat módosult. – Egyikünk sem ment át jelentős változáson – nyilatkozta Steve Harris. – Az anyagi körülményeink mások lettek, ez igaz, de alapjában véve ma is ugyanazokat a dolgokat tartjuk fontosnak, mint annak idején. Nekem ez a zene és a foci, na meg újabban a családom. Ma is ugyanabban a helyi csapatban rúgom a labdát, mint tizenöt éves koromban. A foci –főleg a West Ham – mindig is nagy szenvedélyem volt.

Blaze ezzel szemben szabad ideje nagy részét – már amikor nem motorozik – számítógépes játékokkal tölti. – Mindig ott állok a sor elején, amikor valami újdonság megjelenik boltokban – mondja.

– Mi nagyjából olyanok vagyunk, mint a rajongóink – véli Harris –, ugyanazok a dolgok érdekelnek bennünket is. Így esett, hogy mivel 1998 amúgy is a labdarúgó-világbajnokság évének számít, úgy döntöttünk, az új albumban is szerepet kap a labdarúgás. Akkoriban már dolgoztunk egy számítógépes játékon, úgyhogy arra gondoltunk, ennek sem lesz akadálya.

Az új album címe, VIRTUAL XI mindkét témára utal, csakúgy, mint a borító, melyen Eddie, a virtuális valóság és a labdarúgás játssza a főszerepet. És ahogy az már az Iron Maidentől elvárható, hatalmas elszántsággal és a fantáziájukat alaposan megdolgoztatva láttak hozzá az anyag elkészítéséhez.

– Azt találtuk ki, hogy a nagy játékosok közül ráveszünk néhányat, hogy egy fénykép erejéig csatlakozzon hozzánk és alkossuk meg a Virtuális Tizenegyet. Megkerestük a kedvenceinket és ők szerencsére benne voltak a dologban. Programegyeztetési okokból sajnos nem tudtunk mindenkit egy időben és egy helyen összehozni, így Ross Halfin nyakába vette az országot és egy zöld háttér előtt külön-külön lefényképezett mindenkit. A számítógépes játékot készítő Synthetic Dimensions ezután komputerrel összehozta a virtuális futballcsapatot, vagyis a Virtual XI-t. A nemzetközi jelleg érdekében néhány kiváló külföldi játékost is felkértünk. A végeredmény egészen fantasztikus lett, így nagy örömmel láttuk viszont magunkat egy olyan csapatban, melyben nem kisebb klasszisok szerepelnek, mint Paul Gascoigne (Glasgow Rangers, angol válogatott), Faustino Asprilla (Parma, kolumbiai válogatott), Ian Wright (Arsenal, angol válogatott), Stuart Pearce (Newcastle United, angol válogatott volt kapitánya), Patrick Viera (Arsenal, francia válogatott) és Marc Overmars (Arsenal és holland válogatott).

– A turnéink során is mindig tartunk focimeccseket, és lehetőleg a műszaki személyzetet is úgy válogatjuk össze, hogy tudjanak játszani a csapatban. Egy-egy album megjelenése előtt a lemezcégek általában felkérik az együttes egy-két tagját, hogy menjenek ki a “terepre”, beszélgessenek a sajtó képviselőivel és lássák el a promócióval kapcsolatos feladatokat. Ez minden bandánál így van, de ettől még kissé unalmas dolog. Ezért az európai promóciós turné gyakorlatilag focitornát jelent, meccseink vannak Spanyolországban, Németországban, Svédországban és Franciaországban is. Az EMI támogatja is ezt, feltéve, hogy nem tartunk fergeteges albumindító bulit, ami egy vagyonba kerülne a cégnek. Szóval összesen tizenöt fős társaság utazik, és hogy a csapat még erősebb legyen, magunk mellé veszünk néhány régebbi válogatott játékost is, például Tony Woodcockot, Terry Butchert, Archie Gemmillt, Paul Marinert, Paul Walsht és Neil Webbet. Amelyik országban pályára lépünk, ott az együttesek és a média képviselőin kívül szintén helyet kap a csapatban néhány volt válogatott játékos. Igazi, kemény összecsapások lesznek ezek – már alig várom őket!

Most, hogy a promóciós turnét a labdarúgás uralja, az együttes a számítógépes játék felé fordította a figyelmét. Ettől kezdve inkább Blaze mesél: – A Synthetic Dimensions nevű számítógépes játéktervező és -fejlesztő céggel dolgozunk együtt, mely a közelemben, Wolverhamptonban működik és bámulatosan rafinált dolgokra képes. A játék címe Ed Hunter lesz, és Eddie-ről szól, a háttérben pedig a Maiden zenéje szól. A műfaja leginkább a mászkálós–lövöldözős játékokéra hasonlít. Eddie részletesebben ki van dolgozva, mint a Tyrannosaurus rex a Jurassic Parkban (és persze sokkal félelmetesebb is). Csak az arcán tizennyolc elmozdulni képes pont van, és még arra is képes, hogy a háttérzenével együtt énekeljen. Sajnos az engedélyeztetési eljárás hosszadalmassága miatt nem fogjuk tudni az albummal együtt megjelentetni, így csak szeptemberben lát majd napvilágot. Valószínűleg CD-ROM és Playstation változatban is kapható lesz. Annak ellenére viszont, hogy a játék még nincs kész, a CD kísérőfüzetéhez és a single borítójához is felhasználtuk a grafikáját. Elképesztően jól néz ki.

– A játékot az albumról kikerülő első single, a The Angel And The Gambler videoklipjéhez is felhasználjuk. Megtudtuk, hogy ha a nulláról kéne hozzálátni a klip elkészítéséhez, akár másfél millió fontot is kifizethetnénk érte. De mivel megvan a játék virtuális világa és benne egy halom nagyszerű karakter, az együttes egyenesen belekerülhet ebbe a virtuális valóságba. Úgyhogy most hatalmas élő koncertet fogunk adni egy aszteroidán az Alpha Centauri közelében. Pirotechnikai látványról egy szomszédos bolygó felrobbantásával gondoskodunk, a koncertet pedig egyenes adásban láthatja majd egy űrbéli mulató közönsége, melyben csak úgy nyüzsögnek a játékból származó hihetetlen lények... a sarokban pedig Steve fog kártyázni Eddie-vel. Kibaszott nagy poén lesz! Eddie, a számítógépes játékok, a focival megtűzdelt promó-turné... hatalmas hajcihő ahhoz képest, hogy a lényeg mégis csak az új lemez!

Zeneileg az album a Maiden csúcsra járatásáról tanúskodik. Harris produceri tehetségének beértével – egyébként ismét Nigel Greennel dolgozik együtt – az album hangzása páratlanul kifinomultra sikeredett. Blaze vokáljának ereje és részletgazdagsága jól kiegészül Janick Gers és Dave Murray gitárjátékával. A basszusgitár nagymestere, Harris és a dobjaiból a szuszt is kipüfölő Nicko szokás szerint szintén nagyot alakított.

– Tavaly év elején kezdtünk dolgozni az albumon – emlékszik vissza Harris –, és július táján vonultunk be a Barnyard stúdióba, melynek én vagyok a tulajdonosa is. A keveréssel január végére készültünk el. Nagyon büszkék vagyunk erre az albumra, bár azt hiszem, mindegyikre büszkék vagyunk. Csakhogy ez a lemez egy kicsit különleges. Csak 8 szám van rajta, úgyhogy mindegyik elég hosszúnak mondható, így viszont nem kellett elkapkodnunk őket. A számok különböző dolgokról szólnak; az első szám témája a virtuális valóság, az utolsó, elég szomorú dalé pedig, melyet Blaze és Janick írt, a Falkland-szigeti háború. Az egyik számhoz a függetlenségükért küzdő skót klánokról szóló Rob Roy és Braveheart című filmek adták a témát. Amikor megírtam ennek a dalnak a zenéjét, volt egy kis kelta beütés a hangulatában – ezért szól a szöveg a klánokról.

– A The Angel And The Gambler című single-t egy kis kazettás magnó segítségével az M4-es autópályán útban Wales felé írtam. A hetvenes évek ritmusvilága árad belőle, hasonló, mint a Who és a UFO volt annak idején... mindkét bandát nagyon szerettem.

Az első single, a The Angel And The Gambler március 9-én jelenik meg, a VIRTUAL XI március 23-án kerül a boltokba. Eközben zajlik majd az Európai Fociturné, ami a Maiden számára egy meglehetősen zsúfolt év kezdetét jelenti. Az igazi turné április elején Európában kezdődik, és a Maiden az év hátralevő részében számos koncertet ad Észak- és Dél-Amerikában, Európában, Japánban és Ausztrál-Ázsiában is, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

1998 áprilisában lát napvilágot Mick Wall tollából a Run To The Hills: The Official Biography is. Az együttes, a volt tagok, menedzserek, ügynökök és egyéb résztvevők teljes közreműködésével írt életrajz közelről, torzítatlanul mutatja be az együttest és történetét.

Újabb csendes, nyugodt év köszöntött az Iron Maidenre.