Zsoltárok könyve 18. zsoltár: ( 1-6, 8-12,  16-17, 20-21, 25-26, versek )

                  ( 17) A KIRÁLY GYŐZELMI ÉNEKE

1 (A karvezetőnek – Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.) 2 Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól]. 3 Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram, 4 akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől. 5 Körülvettek a halál örvényei, Beliál hullámai rémítettek, 6 az alvilág kötelékei gaz vagy. 8 Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.) 9 Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat]. 10 Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott. 11 Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant. 12 Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő.

16 Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától. 17 Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről.

20 Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett. 21 Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.25 Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem. 26 Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz i körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak