Zsoltárok könyve   17. zsoltár ( 1-10,  12, 14, versek. )

(16). ZSOLTÁR

A TISZTA SZÍVŰ EMBER KÖNYÖRGÉSE

1 (Ima Dávidtól.) Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, figyelj könyörgésemre, fogadd el imámat, amely tiszta ajakról száll fel! 2 Tekinteted ítélkezzék fölöttem, hiszen szemed az igazságot nézi! 3 Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám, 4 mint emberek szoktak, ajkaidnak szavait megtartottam. A kijelölt ösvényen 5 haladnak lépteim a te nyomaidon: így nem botlik lábam. 6 Hozzád kiáltok, s te meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füled, jusson eléd szavam! 7 Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, hisz megmented az ellenségtől azokat, akik jobbodhoz menekülnek! 8 Védj meg, mint szemed világát, szárnyad árnyékában oltalmazz, 9 az álnokoktól, akik erősen szorongatnak! Elleneim bőszülten körülvesznek, 10 megkeményítik érzéketlen szívüket, szájuk elbizakodottan beszél.

12 Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra éhes, mint a fiatal oroszlán, amely a rejtekben les.

14 Uram, karod szabadítson meg az emberektől, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bővelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik!