másrészt a bizánci fegyverek tulajdonosai valószínűleg bizánci zsoldosok

A sírokat először a Korinthost elfoglaló
avaroknak tulajdonították,1358 majd felmerült a bolgár eredet lehetősége,1359 végül szlávnak
tartották.1360 Újabban felmerült annak a lehetősége, hogy ezek a fegyveres sírok a bizánci
szolgálatban álló szláv katonák (zsoldosok) temetkezései lennének.1361 E sírok etnikai
besorolása a régészeti anyag alapján nem eldönthető, annyi mindenesetre bizonyos, hogy
bár több rítuselemükben a bizánci temetkezési szokásokhoz illeszkednek, addig bizonyos
mellékletadási szokások, mint a fegyver- és edénymelléklet ennek ellentmondanak.

a nyugati fegyvereket jellemzően nem avarok használták

és a késő avar korban is csak peremterületeken

A kora avar korban elsősorban a széles levél alakú pengéjű lándzsák (L.III.A/1), a
keskeny levél alakú lándzsák (L.III.B/1), a középbordás levél alakú (Dorfmerking (L.III.D)
lándzsák és a spathak (V.I.A/1.a) és kurzsaxok (V.IV.A/1.a) emelhetők ki a nyugati
hatások közül. Ezek a fegyverek egyrészt a Dunántúl keleti felén élt germánokhoz
köthetők, másrészt a továbbélő gepidák által lakott Tiszántúlon és Erdélyben találhatók
meg. A korai időszakban a fegyverzetet ért hatások azokon a területeken összpontosultak,
amelyek más leletek alapján is szoros kapcsolatban álltak a meroving világgal,1384 így ez
esetekben nem egyszerű importról vagy átvételről, hanem egy alapvetően meroving
kultúrájú népesség által használt fegyverekről beszélhetünk.

Az avar településterület északnyugati kibővülésével szemben a közép avar kori
közelharci fegyvereket ért a nyugati hatások intenzitása némileg visszaesett és a
breitsaxokra (V.IV.C) korlátozódott. E tárgyak elterjedése a korábbiakhoz képest
jelentősen északnyugat felé tolódott, és a Bécsi-medence és a Dévényi-kapu környéke nagy
hangsúlyt kapott, ez utóbbi jelenség összefüggésben áll az avar régészeti kultúra nyugati
irányú terjeszkedésével.

A késő avar kor folyamán a településterület további északnyugati irányú
terjeszkedésével az Avar Kaganátus nyugati határa elérte az Fischa folyót így, e népesség
közvetlen kapcsolatba került a bajor területek lakosságával. A nyugati kapcsolatok ezáltal
ismét megélénkültek, amelynek következtében új nyugati eredetű fegyvertípusok tűntek fel
nemcsak a vágófegyverek, hanem a szúrófegyverek között is. Ezek közül a legjelentősebb
az Egling- (L.III.C/3.e) és Pfullingen-típusú (L.III.C/2.e) lándzsák feltűnése