Zsoltárok könyve 45. zsoltár     

( 1-11, 14-15, )

1 Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről. (1Krón 25,1;26,1) 2 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. (Zsolt 125,1) 3 Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. 4 Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet. (Péld 18,10) 5 És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. 6 Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében. (Zsolt 22,10.11) 7 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája. (Zsid 1,8) 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé. (Zsid 1,9) 9 Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged. 10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban. 11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. (Zsolt 64,6.7)

 14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája. 15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek vonulnak utána, az ő társnői; néked hozzák őket.