Addig még valamennyire OK, hogy felvesznek boldog-boldogtalant, bár így ebben a formában ez sem igaz. A felvételi rendszer fokozatosan "liberalizálódik", ezzel is több esélyt adva a gyereknek, hogy ne egy írásbeli alkalmával dőljön el, hogy részt vehet-e a felsőoktatásban, vagy nem. Ez pont afelé mutat, hogy megadják ezt a sanszot neki, és ne kelljen úgy "hazamennie a falujába", hogy még csak azt sem hagyták, hogy megmutassa hosszabb távon, nyugodtabban, hogy mit tud.
A fejpénzzel kapcsolatban megvannak a keretek, így az is, hoyg mennyi hallgatót vehet fel az egyetem. Tehát ez nem úgy van, hogy fogja magát a BME és felvesz tízezer elsőévest, és tartja a markát állambácsinak. Ez marhaság.
Azok a "hoszú évek" nem elvesztegetett idő. Az a zseni még nem született meg, aki kitalálta volna, hogyan lehet egy hallgató alkalmasságáról megbizonyosodni anélkül, hogy oda járna egy ideig. Talán szigorítani kellene a felvételin? Lehet, de az csak egy vizsga (az a kettő együtt nem ölel fel akkora tudásanyagot, mint a felsőoktatásban egy közepesebben nehéz tárgy), egyszeri számonkérés. Ha valaki jár egy-két évet a Műegyetemre, és azt az időt úgymond elfecsérelte (nem csak papír lehet eredmény), akkor az magára vessen. Jellegéből adódóan emberi kapcsolatok, csapatmunka, problémamegoldás (általánosságban) területén rengeteget ad egy egyetem, így a BME is. Ha valaki nem eléggé felnőtt ahhoz, hogy önállóan tudjon élni az elé táruló lehetőségekkel, hogy meg tudja szervezni a dolgait, akkor az nem való egyetemre, nem való diplomásnak. Később esetleg, de vannak akik soha.
Hogy hogyan fogja megmagyarázni, az már tényleg az ő dolga. Ezt ne akard az egyetemre verni. Amit leírsz, erősen hangulatkeltő. Az egyetem nem szociális intézmény, nem kisdedóvó, és nem alanyi jogú juttatás. Ha a szülők áldozatot hoznak, az szép és nemes dolog, hála illeti őket, de nem az egyetem részéről.
Ez az egyetem pedig azt műveli évente gyerekek százaival, hogy rádöbbenti őket saját korlátaikra. És ha van eszük, elmennek egy főiskolára, avagy átgondolják komolyan, hogy mit és hol szúrtak el, és újra nekirugaszkodnak (sokan újra felvételiznek), avagy felülvizsgálják a választásukat, mert nem biztos, hogy pont mérnöknek lennének jók. Megfordítanám a kérdésedet: Elgondolkodtál azon, mit művelnének ezek a gyerekek ezzel az egyetemmel? Ha mindenki átmenne, aki egyszer beférkőzött hallgatónak, akkor a BME nem érne egy kalap szaharint sem. Nem lenne rangja, és tartalma sem a műegyetemi diplomának. Jelenleg van. Létezik egy társulat, ahová európai elit műszaki egyetemek tartoznak (színvonal alapján, természetesen). A régióból a Műegyetemet hívták be tagnak, és a prágai műszakit. Erről csak ennyit.
Én jártam a Műegyetemre, sokat ültem a Mészöly tanszéken, rendszeres látogatója voltam az E-klubnak, az Old's Clubnak, és még több más környékbeli műintézménynek. Emellett nyakig benne voltam több hallgatói testületnek, a Kari Tanácsnak is, újságot készítettünk, szerveztünk rendezvényeket, stb. Nem volt könnyű, de szerettem csinálni. Tanulmányi eredményeim olyanok voltak, amilyenek, a kevésbé imádott tárgyakból rosszabbak, érdekes módon a szaktárgyakból jobbak. Előfordult nem egyszer, hogy kivágtak, hogy rosszul állt a félévem. Mégis megcsináltam, mert összekaptam magam, és -megadtam a királynak, ami neki jár- tanultam annyit, hogy ne fogjanak meg a vizsgán. Nagyon megtanultam, hogy csak az bukik el, aki feladja. Voltak vizsgáim nehéz embereknél, félelmetes tantárgyakból. Ha úgy mentem volna be, hogy "jajj, leharapja fejem, tököm, mindenem", akkor biztos berosáltam volna és nem mentem volna át.
És ha már több száz gyereket említesz, akkor essék szó arról az évente több száz gyerekről is, akik elvégzik ezt az egyetemet. Merthogy ilyenek is vannak. Én nem szégyelltem megkérdezni felsőbbéveseket, hogy hogyan csinálták. Elmondták, tanultam belőle. Nem jajveszékelni kell, hanem dolgozni rajta.