A mai nap amolyan "csendes nap" volt, de a küzdelmek  megmutatták az Ózumo-féle szumó savát-borsát. Úgy is, hogy nem történtek  emlékezetes dolgok.

 

Gondolok itt arra, amit nagyon jó volt látni,  az igazán vehemens küzdelmekre - Sadanoumi-Kotokuzan.   Chiyoshoma-Tochinoshin 

meccsekre,  a tanitani valóan végrehajtott technikákra, amelyek már-már tökéletesen szépek voltak:  Kotoeko  szép kar-befogására,

vagy ahogyan Hoshoryu   egyszerű eszközökkel lerendezte "Rambó-t" az ellentmondást nem tűrőn rohamozó Daiesho-t.  

 

ABI gyönyörűen "átverte"  Takakeisho-t, de a Wakatakakage -  Takayasu meccs is érdekes volt, utóbbi kárára.

 

 

Ami   a  TERU  -Tamawashi meccset illeti, TERU veresége szerintem nem a sérülésén múlott, hanem valamiféle áramszünet keletkezett

a fejében.   Tamawashi iránt nagy szimpátiát érzek, mert különleges és szerénynek tűnő figurája az Ózumonak.   Sérülés miatt még 1

tornát sem hagyott ki.  Hogy csinálta?  Hiszen "lehetetlen".  Bizonyára nagy okosság - és szerencse is -  kell ehhez.