Vannak ezen a Földön nehezen megfejthető rejtvények. Ilyen például Terunofuji (és/vagy az Ő edzőjének,

vagy nem tudom, hogy miként tiszteljem őt, az a fajta bénasága, hogy már majd 2 éve, a 2020. Nagoya alkalmval (amikor visszatért a Makuchi-ba), képtelenek felérni ésszel, hogy a már Yokozuna, lett - légyen Maegashira 17, vagy Maegashira 1, Komusubi, Sekiwake, Ozeki, vagy éppen most az egyedüli Yokozuna, egyszerűen tehetetlen az olyan tipusu lerohanásokkal szemben, mint amit éppen ma a vénséges-vén és sokadvirágzását élő Tamawashi művelt vele, de megtette ezt már, több alkalommal Daieisho, Takayasu,

Meisei, Onosho, Abi is. Igazán nem vagyok egy sumo talentum, de ha nincs jobb ötletem, úgy (ha eccer- tisztában vagyok azzal, hogy béna kacsa vagyok ezzel a nemistudom, tán Oshidashi-nevű figura komoly kockázat nélküli elfogadása - megáállása kapcsán (lábon, amibe nyilván belejátszik az egyre vacakabb állapotban lévő mindkét térdem) és ezzel már lassacskán a Jonokuchi - ban is tisztában van az összes "nyeretlen kétéves",  úgy szégyen-ide, gyalázat-oda, megpróbálnék legalább valami módon kissé, úgy

oldai-irányban kimozdulni ("henka" !) az ilyen támadás útjából. Legalábbis megpróbálni, gyakorolni ezt -

gyakoroltatni vele, mert ez oltári nagy égés, pláne egy Yokozuna-nak. Egy idő elteltével azok, aki már-

most ezt a fajta, nem kis mértékben megalázónak tűnő - játékot művelik vele, észrevennék ezt és meg- próbálkozhatnának talán valami más, újabb figurával vele szemben (hogy azt milyen eredménnyel, az

már egy egészen más kérdés..

A mai meccset követően éppen ez utóbbinak a mentális következményei tükröződtek a Yokozuna arcán,

amikor ki / elvonult tűnődői magányába a csarnokból. Igazán megspórolhatná már ezt magának.