A mai nap nekem jobban tetszett, mint a tegnapi.  Az alsóházból (más-más okból)  de nekem örömet szerzett  Aoyama, Tochinoshin és

Kotoeko győzelme.  Aoyama-nak nincs brillirozó stilusa, de most önmagához képest nagyon jól dolgozik.  Tochinoshint pedig már leir-

tam az első 1-2 napi teljesitménye miatt: Örülök, hogy visszatért a versenybe.   Kotoeko úgy győzte le Takarafujit, hogy egy pillanatig

sem volt esélye, viszont az utolsó utánig is kitartott, és egy szalmaszálba belekapaszkodott, sikerrel.

 

A nap meccse számomra   Kiribayama  Takayasu összecsapás volt.  Ez is megerősitett abban a hitben, hogy Kiribayama sokkal jobban

ért a birkózáshoz, mint Takayasu.  Utóbbinak sokkal több az ereje és sokkal kevesebb az esze ehhez a sporthoz. Persze azért lehet

nagyon szeretni, kedvelni és drukkolni Takayasu-nak, van miért, de én Kiribayama képességeit fineszességét sokkal többre tartom.

 

Wakamotoharu (Wakatakakage bátyja) -  URA meccs. Ilyen esetben mindig felmerül bennem a kérdés, hogy mi lett volna az igazságos.

Szüken értelmezett szabály szerint, nem is kérdéses, hogy előbbi győzött, viszont URA dobása nagyszerű volt. Igy utólag azt gon-

dolom, helyes döntés volt az újra-mérkőzés, és Waka szépen és fölényesen bizonyitotta, hogy (ma) ő a jobb.

 

Wakatakakkage - Hoshoryu. Utóbbi egy szépen kivitelezett henkával győzött. Nem ejt ámulatba a kivitelezés, de az a helyzet, hogyha

Wakatakakage  ózeki szeretne lenni, akkor előbb jól meg kell tanulnia a henka-elkerülés leckéjét. Ebben még gyenge, és úgy tünik,

nem ott folytatja ezt a tornát, ahol az előbbit abbahagyta. Nagy még neki az a kabát, amit szeretne mielőbb felvenni.

 

"Shodai !  Nahát !"  pedig érthetelen okból erősen szurkolok neki.  Úgy látszik, Kotonowaka is megtorpant,  TERU nem villogtatja a

tudását, de simán győzedelmeskedik.