Osszekevered a szezont a fazonnal. Egy szivatos tanar nem feltetlenul rossz, es forditva. Az egyik kollegam pl. agyonszivatja a tarsasagot (nagyon magas bukasarany), kozben pedig nagyon jol es ertelmesen tanit, es - ez nagyon fontos! - erti a legkisebb titkat is annak, amirol beszel.

Nem ertem a logikad: Ezzel azt mondod, hogy a vilag legnormalisabb dolga az, hogy valakinek van fel eve hogy megtanitson bizonyos dolgokat a legjobb a tudasa szerint. Ezutan teljesen normalis hogy a tanar minden faradozasa ellenere a csoport jelentos resze nem eri el a -tanar altal allitott- minimumot.
Igy a kovetkezo lehetosegek allnak elo:
1; A csoport szellemi szinvonala / hozzaallasa nem megfelelo a feladathoz
2;A tanar szakmailag jo, de nem tud tanitani.
Mivel az 1; es eset konzisztens ismetlodese valoszinutlen (ill. ebben az esetben talan a felv. procedurat kellene atnezni), marad a 2;. Illetve akkor vilagits ra pontosan hol keveredik a szezon a fazonnal.

Elkepzelheto, hogy a szivatos vizsga fogalmaban ter el az elkepzelesunk: szerintem a nehez vizsga megfelelo felkeszitessel nem szivatas. En is irtam nehez vizsgakat, de soha nem szivatosakat: Minden alkalommal meg lehetett talalni a megoldast (illetve az alapjait), benne volt az eloadas anyagaban, konyvben stb. Persze csak akkor, ha valaki megertette es tudta alkalmazni is.
Az utolagos kerdezes / atnezetes lehetosege biztositott volt. (az ido gyakran ugy allitottak be, hogy a tanarsegedek irtak meg a vizsgat elotte). Ha valakinek valami nem sikerult, meg akkor sem volt huje vagy fiam tipusu bunkozas (pedig mondtam en is akkora hujeseget neha...), hanem megprobaltak megtalalni, mit tud az ember.