A mai Makuchi-összefoglalót, abból is a Hoshoryu - Hokutofuji összecsapást nézve eszembe jutott éppen

a legutolsó itteni bejegyzésem, ami a szüntelenül rohamozó, erősumo-típusú illetőleg a technikás sumo

mai viszonyára, illetve azok jelenlegi arányára vonatkozott. Maga az érintett meccs nem tartott hosszú

ideig, de azért szolgált valami tanulsággal - legalábbis számomra. Eszerint a még-olyan technikás sumo-birkózást képviselő versenyző is, mint éppen Hoshoryu éppen egy Hokutofuj - tipusu és legfőként küzdő stílusban-módban jártas birkózó ellen nincs könnyű helyzetben, ha szépen kivitelezett, technikai tudásról tanúskodó akcióval szeretne győzni, éppen amiatt, mert Hokutofuji (és termszetesen ebben egyáltalán

nincs egyedül még az élvonalban sem, mert ha másokra nem is gonolnánk, mint például Abi-, Daieisho-, Kotonowaka-, vagy éppen Onosho-ra) az ellenfél szüntelen rohamozása közben a legkisebb figyelmetlen  kihagyás is végzetes következményekkel járhat. Tehát a konkluzió, hogy egy valóban szépen kivitelezett, végigvitt technikai elem bemutatása nem is egyszerű feladat és legtöbbnyire még az ellenfél tevőleges közreműködését is igényli. A legjobb példa erre a dzsudo (a cselgáncs) - sportág, amelyben egy valóban látványos, ippont érő dobás - figura hatásos bemutatásához nem elég, ha tudja - ismeri is a figurát, de

még meg is kell találja a leginkább alkalmas pillanatot, amikor az ellenfél szinte felkínálja - úgymond -

magát, az akció hibátlan - látványos bemutatásához, a győztes számára. Valahogy így lehet ez a sumo-ban is. Nem véletlen az, hogy a "rohamozó - erősumó" képviselői közül éppen Onosho az, aki leginkább

hajlamos belemenni ilyen kockázatos helyzetekbe és épp emiatt a legtöbb alkalommal szenvedő elalnya

egy - egy látványos technikai fogásnak.