Nagyon megrázott a topicot indító esemény, ahogy a címet láttam egyből az volt az érzésem: "csak nem nálunk történt?" Ugyanis nagyon sok olyan vonalon érintett vagyok, amit az előző hozzászólók már előhoztak: magam is itt végeztem, magam is apa vagyok, sőt még egy plusz érintettség is fennáll: itt dolgozom a BME-n és magam is szoktam buktatni.
Bármennyire is önző szempont, de kicsit megkönnyebbültem, amikor olvastam, hogy az EVTSZ vizsgáján bukott meg szegény srác (és nem a mi tanszékünk vizsgáján, vagy pláne az enyémen). Örülök neki, hogy többen leírták azt, amivel én is egyetértek: az EVTSZ vizsgái alapjában véve - bár nehezek - , de korrektek. Volt néhány olyan hang (pl. CaNNa, 75):
"Most csupán arra lennék kíváncsi, hogy mit érez az aki meghúzta remélem egyszer elolvassa ezt a topicot...
Megérdemelné, hogy legalább 1× az életben legyen lelkiismeret furdalása (ha 1általán van az ilyennek...)"
Én többeket ismerek az EVTSz-ről, biztos vagyok benne, hogy nagyon sz@rul érzik magukat, és lelkiismeretfurdalásuk van, bár szinte biztos vagyok benne, hogy nem tehetnek a dologról. Annyit szeretnék itt elmondani, hogy buktatni se könnyű. Igenis az is nagyon rossz érzés, de valahol meg kell húzni egy határvonalat. Az a kollega, aki beírta az utolsó elégtelent biztos nagyon rosszul alszik, pedig valószínűleg csak "az ő autója elé ugrott" szegény srác. Velem is előfordult, hogy nekem kellett beírni azt az utolsó elégtelent, ami az illető egyetemi pályafutásának végét jelentette, évek távlatából is összeszorul a gyomrom.
Ugyanakkor nekem disszonáns az a hang is, amelyik könnyedén elítéli a srácot, kicsit "hadd hulljon a férgese" hangnemben. Annyi minden befolyásol egy embert, az örökölt génjei, a gyerekkori élményei, a pillanatnyi idegállapota, a család hangulata, a barátai, az időjárási frontok. Én sok-sok ajándékot kaptam ezeken a vonalakon (család, barátok, szeretet, élég jó örökölt idegzet, stb.), ami engem talán ellenállóbbá tett, de ez nem érdem, és végképp nem az én érdemem! Nekem nagyon ellenszenves Dr.W.Gy. (83) hozzászólásának stílusa is - pedig jó eséllyel még ismerhetjük is egymást:
"az geyetemmel alapjában semmi baj nincs, csak a mai ifjúság gyengébb egy kicsit. Azt hiszik, hogy a szájukba repül a galamb, és csak mert a gimiben fakítottak, itt is mindenki körbeugrálja őket, és morcosak lesznek, ha négyest kapnak. Hát nem. Ez nem jótékonysági intézmény, hanem egy egyetem, ami a maga módján nevelő hatást is kifejt. Megtanít eltöürni a néhai szivatásokat, a nehéz vizsgákat,a kudarcokat."
majd később
"Olyan balfékek végzik el ezt az egyetemet a szemem láttára, hogy a pofám leszakad néha. Régen ha harmadszorra nem mentél át a vizsgán, félévismétlés, egy idő után meg eltanácsoltak. Manapság gyakorlatilag évekig próbálkozhatsz - nesze neked kreditrendszer.
A rendszer kicsit más, mint régebben volt. Azt hsizem a szelekciót nem a SCH kolesz emeltéről kéne végezni, hanem a felvételi vizsgábn, akkor a sok gyenge és ide nem való ember be se kerülne."
Sok mindenben igazad van, de vegyük észre, hogy meghalt egy EMBER, aki nem volt rosszabb, mint én, de meg merem kockáztatni, hogy nem volt rosszabb Dr W. Gy.-nél sem. Lehet, hogy gyengébb képességű volt, lehet, hogy falusi gimibe járt, lehet, hogy rosszabbul képzett volt, lehet, hogy rosszabb idegzetű volt, de ugyanolyan ember volt, mint Te vagy én. És ez TRAGÉDIA. (Mellesleg egy sor dologról nem ő tehetett, nem ő találta ki a kreditrendszert, nem ő találta ki a felvételi rendszert, stb. OFF Különben én még jól emlékszem, hogy a régi felvételi vizsgákat meg avval támadták, hogy egyetlen alkalmon túl sok minden múlik, jobb lenne, ha mindenkit felvennénk és utána majd szép lassan kihullik, aki nem odavaló. ON) Szerintem ezt nem lehet ilyen nyeglén elintézni: hogy a szelekciót nem az Sch. emeletéről kell elvégezni. Igazad van, de legalábbis nekem azt üzeni ez a megfogalmazás, hogy nem érzed át a szülők kétségbeesését, a barátok ürességét, az űrt, amit szegény srác maga után hagyott. Lehet, hogy érzelgős 1 barom vagyok, de rosszul esett a szöveged!

Üdv mindenkinek:

haliho