"lehet, hogy kár volt régi tornákat nézni (2012 összes tornáját daráltam végig a szünetben) mert

 brutális a kontraszt..."

 

Brutális igazság. Ha visszagondolsz a "Pál - utcai fiúk" történet legelejére, amikor Boka, Csónakos, Csele

és Nemecsek tanítás után mennek elfele a gimiből. A szomszédos kapualjban Csele megáll, törökmézet venni a tötökméz-árustól, aki azon bosszúságában, merthogy tudomására jutott, hogy a gimi igazgatója elintézte, hogy száműzzék őt a suli mellől, mivel-hogy a diákok éppen nála költik el szinte minden zseb-pénzüket nap-mint-nap és ez-okból, bosszúból felemeli a tötökméz árát. Majd amikor Csele szóvá teszi

a drágulást, valamint azt, hogy az a darab törökméáz, amit most, dupla áron, egy helyett két krajcárért kapott, ráadásul még kisebb, mint korábban.

Mire a törökmnéz - árus magyarázata : "Most kisebb, hát mnost drágább..."

 

Így van ez manapság szinte mindenben. Vagy ugyanazt kapod jóval drágábban, vagy jóval vacakabbat kapsz ugyanannyiért, de leginkább, leg-gyakrabban a harmadik eset : vacakabbat kaphatsz drágábban.

 

A sumo tornák látványában ezt a Makuchi - ban úgy lehet megélni versenynapról - versenynapra, hogy

ha - a ouszta látványon túlmenően - összehasonlítod a meccsek után kapott boríték-köteg vastagságát

egy 1980-90-es évekbeli, illetőleg egy 2000 - 2010-es  évekbeli, valamint egy, a jelenidőben folyó torna esetében, úgy meggyőződhetsz arról, hogy - egyfelől ma a makuchiban szinte minden meccs után kap

a győztes valamit (a régebbi időkben ez messze nem így voltI, másrészt a "felsőház" - ban osztogatott csomagok méretesebbek lettek. Ez a tendencia éppen az Asashoryu - Hakuho érában figyelhető meg leginkább. Igaz, hogy akkoriban még teljesítményt is kaphattunk a "hálapénz"-ért. ma ez már leginkább

csak illúzió, vagy legfeljebb egy - két emlékezetes meccs erejéig juthat osztályrészünkül.