Egyetértek imént felszólaló elvtársammal abban, hogy féktelen tivornyáinknak csak irtóztató magasságokban szárnyaló fantáziánk szabhatott határt. Egyszer megesett velünk egy virgonc éjszakán, mikoris a vadászházban fergetegpartit tartottunk, hogy a 2 deciliter pepsikokakolától olyan mámorban úsztunk, agyunk jobb agyféltekéje teljesen elveszetette a kapcsolatot a ballal...
Történ akkor az, hogy kedves barátom, Szálasi Ferdinánd elvtárs jól megmarkolta egy leányzó üstökét, majd egy alsó madárfogással egyetlen hirtelen mozdulattal maga alá rántotta és már a pezsgősüveggel szerette volna izgatni a lányzót. Egyre vadabb tempóba kezdett, mire a dugó kirepült... És ebből sem lett semmi...

Vagy a Mariska néni, akit egy olyan vödörre ültettük, amelyben egy patkány leledzett és mikor megtagadta az orális kielégítését a kisdoboscsapatnak nemre való tekintet nélkül, el kezdtük melegíteni a vedért. Mivel a patkány menekült, a legrövidebb utat választva Mariska néni altáján egy jókora lyukat rágott és távozott a vödörből...