Én az Ikonnal ismertem meg Ákost. Addig is hallgattam néha, de éppen csak nem kapcsoltam ki, ezután meg majdnem fanatikus lettem. Én valami olyan erőt véltem felfedezni benne, hogy amikor a koncerten voltam egyszerűen őrjöngtem. Döbbenetes élmény volt. Felmerült még bennem az is, hogy valami történt ezzel az emberrel, valami negatív. Vagy elvesztett egy barátot, vagy hozzá közel álló valakit, vagy netán meg is halt az a valaki. De ennek nem tudtam utána nézni, de ez nem is az én dolgom. Mindenesetre azóta megvannak a korábbi lemezei is, és egyzserűen bármikor meg tudom hallgatni, nem kell hozzá speciális hangulat, mint azelőtt.