Vannak, akik még előtte vannak, és talán -remélhetőleg- soha nem is teszik meg. Nézd, valamennyire muszáj elítélni amit tett, én azt hiszem ezt korrekt formában és mértékben tettük akik tettük.
Az a gondom a magukat elhagyó emberekkel, hogy sokukon nem lehet segíteni. És miattuk nem lehet, mert nem hagyják. Észrevenni sem túl könnyű, tényleg csak a szűkebb ismeretségi körnek tűnhet fel, hogy valami nagyon nincs rendben, de még akkor is ott van az alany makacssága. Tudom, találkoztam már ilyennel, aki nem hagyta, hogy kihúzzák a slamasztikából. Egy idő után kimerül az ember és nem tudja mit kezdjen vele.

A BME tényleg nem a pokol. Sokmindenre ráébreszt, az biztos. És a _lényeg_ az, ami sokkal tisztábban látszik utána. Amiben legnagyobbat fejlődtem -saját megítélésem szerint- az a lényeg meglátása. Sokkal biztosabban ismerem fel a lényeges dolgokat, és tudom kiszórni a lényegteleneket. És ez nem csak a szakmára igaz. Ettől jó a Műegyetem, hogy ha nyitva van a szemed, akkor sok igen hasznosat és érdekeset látsz, tapasztalsz.