Arról beszélni, hogy van-e értelme, szabad-e ezért, vagy másért enkezünkel vetni véget életünknek, csak előtte érdemes. Odaát ő már ezt nem hallja.
Egy halott ember emléke gyalázatának tartom elítélni őt.
Nézzünk mindnyájan magunkba, gondolkozzunk el azon, vajon nem megyünk-e el nap, mint nap valaki mellett, akin segítségre, meghallgatásra szorulna, mint ez a fiú is.

(Más. Az itt hozzászólók írásából megítélve a BME maga a pokol. Ez a beállítás hazug és megtévesztő. Gépészkaron végeztem. A kilenc félév alatt 4.0 alatt nem volt tanulmányi átlagom. A legnagyobb megrázkódtatás az volt, amikor harmadjára mentem át matekból, mert többet voltam abban a vizsgaidőszakban moziban, mint vizsgázni. Találkoztam itt egy rakás korrekt, nagytudású oktatóval, akik tiszteletre és megbecsülésre méltók.
Egyet lássunk tisztán, ha valakinek nem sikerült elvégezni az egyetemet, az a legritkább esetben az egyetem hibája.
A másik oldalról annak sem adok igazat, aki azt mondta, hogy itt megtanítanak a jég hátán is megélni. Ez sem igaz. Látok olyan végzős hallgatókat akiknek valószínűleg fizikai fájdalmat okoz, ha gondolkodniuk kell. A röhely, hogy azok is végezni fognak.
Szivatás? Ugyanmár!)

Sec.