Nem tegnap volt, de jo volt...

Katona voltam, es Kecskemetrol jottem haza Karacsony utan Pestre. Mint minden rendes katona, megprobaltam alvassal kitolteni az utazas idejet, pedig velem szemben egy, a felhomalyban is helyesnek latszo lany ult. Cegleden felszall egy ember, aki nem hagyott aludni, es mindkettonket (a lanyt es engem is) elkezdett gyozkodni, hogy ismerkedjunk ossze. Addig eroskodott, hogy meg megerkezeskor meghivott minket a volt Berliner presszoba egy Martinira (ez akkor igen meno" italnak szamitott egy katonanak), aztan elment. A lany vasutas forgalmi tiszt volt, en a seregben tavirasz, es hamar kiderult, hogy O szilveszterkor szolgalatban lesz Esztergomban, en pedig szabad leszek. Meg is egyeztunk, hogy elmegyek szilveszterkor hozza, Esztergomtaborba.
Ugy is lett, egyutt toltottuk 1967 szilveszteret,
lett egy szep kozos emlekunk, es azota nem talalkoztunk.