Én is úgy látom, hogy már több dologról folyik a vita. A srácért sajnálom azokat, akik szerették, erről többet nem is nagyon tudnék mondani.

Ha lesz gyerekem, nyilván nagyon fogok félteni, ez nem vitás. De attól, hogy öngyilkosságot kísérel-e meg, csak akkor kell majd félnem, ha nem adtam neki át azt az értékrendet amit én is képviselek. Remélem, sikerült érthetően írnom. Arra gondolok, hogy ha tudja majd, hogy számíthat rám, meg ha úgy tud tekinteni a világra és a vele történő dolgokra, ahogy én is, akkor soha meg sem kísérli. Ha ez így lesz, akkor efelől nem kell aggódnom.

A BME-ről két okból írnék, egyfelől azoknak válaszul, akik itt a tanárok és az iskola nyakába akarják varrni a történteket, másfelől pedig annak jogán, hogy én is ott végeztem (és főleg, hogy már végeztem). Ha már mindenképp két pólusban gondolkodunk, akkor persze, hogy "szívás" volt ott (naná, hogy nem sétagalopp), de semmiképp nem nevezném elvesztegetett időnek, energiának, amit ott eltöltöttem, még azon tárgyak esetében sem, amik keretében leadott anyagot a büdös életben soha sehol nem fogok használni. Rájöttem viszont nagyon sokmindenre, és főleg most, hogy kint vagyok a nagybetűsben. Visszavágyom, higgyétek el.
Néhány alapvető tény, amit nagyon megtapasztaltam:
-Attól, hogy valakit felvesznek, még senki nem garantálja, hogy el is fogja végezni azt az egyetemet. Bocs, hogy kicsit durván fogalmazok, de az "álmokról" szóló ködös utalások teljesen hülyeségek. Nekem is volt olyan álmom, hogy majd nagy focista leszek, de hát kétballásbas vagyok. Most ugorjak ki az ablakon? Nem mondom, vannak vadállatok, de az ilyen esetkebn egyfelől tiltakozni kel és jogorvoslatot kérni, ha valóban alaptalanul vágott ki, másfelől viszont sok esetben csak az derül ki, hogy magasabbra tette a mércét, mint ami a hallgatónak kényelmes lett volna.
-Csak az bukik el, aki feladja. Ehhez nincs mit hozzáfűznöm.

Tehát összefoglalva a mondandómat:
A srácot megértem abból a szempontból, hogy ő kilátástalannak ítélte a helyzetét, egyetérteni nem tudok vele, elfogadni sem tudok semmilyen indokot, ami alátámasztaná a tettét. És sajnálom, persze, de ezt nem szoktam nagyon harsogni.