A tudós, akkor beszél őszintén, ha beismeri valamiről a nem tudását. Ez ma a gyakorlat. A biztonsági okokból történő „elhallgatás”, kivételt képez minden országban. 

A bulvármédia az, aminek szószólói túltolják a biciklit. (lesajnálják, vagy eltúlozzák a tényeket a példányszám, vagy nézettség kedvéért)

A tudomány válságáról lehet beszélni, de azt nagyon erős érvekkel kell alátámasztani. Az általad felsoroltak szerintem nem tartoznak bele. Azért, mert nincs akkora jelentősége a „működése” szempontjából, mint amire te gondolsz.

Az elméleti kutatók nyugodtan használhatják a fantáziájukat bármilyen elmélet kidolgozására. A gyakorlat úgy is kirostálja, ami nem oda való. Ezen meg kár keseregni, meg bosszankodni.

Abban van felelőssége a tudománynak, hogy mi kerülhet be az oktatásba, de főleg a befogadóképesség kialakításába. Nem idomítani kell, mint az állatokat, hanem a Mester és Tanítvány viszonylatot kell kiszélesíteni, növelni. A JÓ pedagógus, a kulcs a fejlődés „szobájához”.