Néhány gondolat villant át a fejemen, beszéljük meg kinek mi a véleménye róla. A helyzet valós, ismerem az egyik felet.

 

 

Adott egy nagyon idős asszony aki magára maradt. Az ővé a fele lakás, de a másik felére is haszonélvezeti joggal bír. A lakás másik fele a volt házastárs előző házasságából született gyermekeié. A volt házastárs egyik gyermeke beköltözik a lakásba , cserébe ellátást és ápolást ígér az idős asszonynak.

 

 

Mindketten kényszerhelyzetben vannak. Az egyiknek lakhatás kell, a másiknak ellátás,ápolás. Ezen felül két jövedelemből/nyugdíjból könnyebb kifizetni a rezsit.

 

 

Mondhatjuk, hogy saját döntés minkét fél részéről, hiszen az idős asszony mondhatná, övé a teljes haszonélvezet és BÁRKIT oda fogadhatna lakhatásért ápolást igényelve, míg a másik fél is dönthetne arról, hogy majd máshol lakik ő bizony nem ápoló.

 

 

Lehet megoldás az is ha az ápolásra szoruló bemegy valamely idősek otthonába, de ha a nyugdíja nem elégséges az ott tartózkodásra akkor az idős személy gyermekei vagy kipótolják azt, vagy eladják a lakás rájuk eső felét és ebből fedezik a kiegészítést. Ez esetben mi történik az eddig ott lakó és a lakás másik felét birtokló személlyel? Eladhatja ő is a lakás másik felét, de abból nem tud önálló otthont teremteni magának.

 

Ha az együttélés nem zökkenő mentes ( és itt nem a kisebb napi vitákra gondolok) akkor nevezhetjük-e ezt  családonbelüli erőszaknak mindkét fél részéről?  Mi lehet a helyzet feloldása?