Endre mondatát én úgy értelmeztem,  hogy könnyű őszintének lennie annak, aki megfelel a párja elvárásainak, vagyis nem megy ebédelni és nincs olyan "tette", amit a másik nem szeretne. Ez nem alkalmazkodás, vagy alárendeltség igazából, hanem az illető a főnyeremény a párjának, mert nem csinál semmit, ami nem lenne jó. Így még őszinte is tud lenni.

Azért írtam alkalmazkodást - ha már te az alárendeltséget hoztad -, hogyha van szó, amit erre a viselkedésre én mondanék, akkor az az alkalmazkodás, mert bár megy, de nem mondja meg. Vagyis ő nem az, akinek könnyű őszintének lennie, mert megfelel az elvárásainak. 

Ha alárendeltségnek nevezném, akkor nem is menne, bár menni szeretne. Mert alárendeli magát a másik elvárásainak és vágya ellenére nem megy/csinál olyat, amit a másik nem akar.