Hát, ha nem tudod az éves növekményeket és a termőrészeket megkülönböztetni egymástól, akkor nagy baj van, mert a metszés (megértése) ezeken alapul.

Almánál jellemzően nem a hosszú vesszőkön helyezkednek el a virágokat tartalmazó vegyes rügyek, hanem rövid termőrészeken. ráadásul a termés kötődési hajlama/képessége is nagyobb ezeken, mint az esetleg a hosszú vesszők oldalán képződő virágoknál. Ezért termő korú fán a hosszú vesszőket erősen visszametszeni nem értelmes dolog, mivel további hosszú vesszők (fattyúvesszők) keletkeznek így, nem termőrészek. Egyáltalán, almát erősen megmetszeni - az ifjítást leszámítva - többnyire nem jó ötlet, mert rengeteg erős fattyúvessző képződik, amik nem hoznak virágot. Őszibaracknál pl. egészen más a helyzet, ott a hosszú vesszők (teljes termővessző) a legértékesebbek, ezek vannak berakódva hármas rügycsoportokkal (két virágrügy között egy vegetatív rügy) - az erős (ritkító) metszéssel ezek újratermelésére kell törekedni.

Az, hogy lehajlik egy ág a termés alatt vagy nem, teljesen más probléma. Ha nem nevelsz elég erős és megfelelő szögállású ágakat a koronaalakítás során, ezek később természetesen le fognak hajlani, ha túl sok termés marad rajtuk. Az alakítás során általában visszametszünk, hogy erősebbek legyenek az ágak, néhány speciális esetet leszámítva (pl. a cseresznyefajták általában hajlamosak kellően erős vesszőket és szabályos, szellős koronát nevelni csúcsrügyből is, vagy almánál az orsó formátumú, gyengítő alanyon levő fákat - a sudarat leszámítva - visszametszések nélkül is lehet alakítani, stb.).