A vitákban sokszor előjön, hogy ma kik a kommunisták illetve kik a kommunisták utódai.

A kommunisták, akik azok voltak valóban, már kihaltak. A 80-as évek közepén, a sorkatonaság alatt, kórházba kerültem, egy nyugat-magyarországi kisváros kórházába. A szobában 4-en voltunk. Két fiatalabb és két 80-as éveikben járó parasztbácsi, akik éppen amputációra vártak. A másik fiatalembert nagyon érdekelte a politika és a múlt és sokat kérdezgette őket ( anno mindkettő tagja volt a Kisgazda pártnak, az anno 45 elötti időket jelent).

Az egyiket kérdezte, hogy hogyan alakult meg itt vidéken a kommunista párt. A bácsi a következőket mesélte: "Jöttek pestről az ávósok. Összeszedték a kisnyilasokat. Ők megkapták faladatba, hogy alakítsák meg a kommunista pártot, különben mennek az internálótáborba.".

A hatvanas években már az volt a közvélekedés, hogy az oroszok örökre itt maradnak és a rendszer ellen nem lehet semmit sem tenni. Ebből kell a legjobbat kihozni. van az az embertipus, aki szeret társadalmi életet élni, szervezkedni. Ők erre csak azt a lehetőséget látták, hogy beállnak a pártba. Az ideológiát vagy hitték vagy nem. De inkább nem. Persze volt, aki szilárdan hitt benne. Ez utóbbiak nem is nyertek semmit a rendszerváltással.

Azután van egy olyan embertípus, aki örök ellenzéki. Ők sem nyertek semmit a rendszerváltással.

A rendszerváltás után pedig mindenki kereste a helyét. A volt "kommunisták" közül, akik a karrier kedvéért álltak be, volt aki jobboldali lett, van aki liberális, és van aki inkább közelebb maradt a "szocialista" vagy szociáldemokrata vonalhoz. Attól függően, ki hol remélte a jövőben ugyanazt a karriert.

Ezek közül volt, akinek sikerült meggazdagodnia és volt akinek nem. A volt kommunisták aránya szvsz nem nagyobb a meggazdagodottak között, mint az arányuk a rendszerváltáskori népességben.