A Szuperfizika 4 könyve közül a második a gravitációval foglalkozik. 

 

Mint tudjuk, Newton gravitációs törvénye kiegészítésre szorul, mert nem tartalmazza az időtényezőt.

 

Einstein pedig eleve rossz irányból közelített a gravitáció kérdéséhez. A specrelből egyszerűen kifelejtette, az áltrelben pedig megpróbálta helyettesíteni a téridőgörbülettel. Ennek a következménye lett, hogy nem ismerte el a gravitációs erő létezését. Mivel nem kellett neki a gravitációs erő, így a gravitációs mezőt is kidobta, amely az erőt közvetíti egyik testről a másikig.

 

Ezeket a hibákat küszöböli ki a "Gravitációs mezőelmélet" c. tanulmányom (Gravitational Field Theory, röviden GRAFIT), amely már valóságosan létezőnek tekinti a gravitációs erőt is és a gravitációs mezőt is. Mivel a gravitációs hatás a mezőn keresztül, közelhatás révén valósul meg, így teljesen természetes, hogy nem lehet pillanatszerű, vagyis véges sebességűnek kell lennie. 

 

Mivel a Szuperfizika a gravitációs mező valóságos létezésére épít, így az elmélet feltárja a gravitációs mezőnek további 3 funkcióját is, az erő közvetítésén felül.