Ez nem ítélet. Csak azt írtam le, amit már igenis felnőtt fejjel (1980-ban 32 éves voltam) tapasztaltam.

Akkorra a munkám révén sok alkalommal jártam Lengyelországban, Cseh-Szlovákiában és NDK-ban is.

Néhány alkalommal eljutottam Romániába, Szovjetúnióba és Jugoszláviába is. Előbbi három, valamint Magyarország (mindhárom a nyugati határa volt a VSz.-nek) szépen meg volt pakolva (szállva) Szovjet Hadsereggel, de messze a legtöbbel éppen NDK - ban láttam a Berlin - Lipcse - Drezda háromszögben,

de hozzánk is jutott rendesen. És ez egyáltalán nem volt véletlen. Az oroszok az 1956ban  és 1968-ban

történtek és az ott - általuk elkövetettek ismeretében - már úgy gondolták, hogy éppen ebben a három országban semmit sem bízhatnak a véletlenre. Ennek a legdurvább hatása éppen az 1970-es években

csengett le. Nagyjából ezzel esett egyidőbe a magyarországi gazdasági - nyitási kísérlet első hulláma.

Aki ezek után azt gondolja, hogy akkoriban lehetett volna másképp élni - országot, politikát, valamint gazdaságot csinálni, az finoman szólva sem más, mint illuzionista. Ehhez képest például, általában az

orosz katona, de kiváltképp a tisztikar számára a magyarországi vezénylés legtöbb esetben kitüntetés

lehetett. (Igazán nem is értem, hogy mégis, miért ???!!!)