"A Kádár-rendszerben az ország elhagyásához útlevél kellett. Nem kapott mindeni. Főleg nem kapott

 az, akinek itthon sem kutyája, se macskája. Ha kapott valaki, akkor nem az egész család. Ha az egész 

 család, akkor kellett még lennie valaminek, amiért érdemes visszajönni. ( Ház, lakás). Ha mégis valaki

 kinn maradt, akkor az bűncselekmény volt, haza nem jöhettél. Ha hagytál itthon valamit, azt

 államosították. Az itt maradt rokonok karrierjét elvágtad."

 

Ezt a bekezdésedet a legelső mondata kivételével kapásból cáfolom. Kiváltképp a Kádár-rendszer utolsó

10 évében. Leginkább, erre az időszakra nézve gondosan leírtad az akkori NDK -beli szisztémát, ami ott érvényben volt, abban az időben és abban az esetben, ha egy ott élő német nyugdíjas szerette volna meglátogatni nyugat-Németországban élő rokonát, rokonait. Miután az ottani teljes családok esetében

ez semmiképpen nem működött, éppen emiatt alakult ki az a német népszokás, hogy akkoriban a kelet-

és nyugatnémet oldalon élő családok nálunk, Magyarországon, leginkább a Balaton mellett találkoztak

és - habár a NDK belügyi - állambiztonsági hatóságait ez borzasztóan irritálta - az akkori magyar állam gondosan és nagy ívben lexarta ezt és nem volt hajlandó semmiben sem a németek (a Stazi) részére ez-ügyben tenni ennek meggátolásáért. És ez is az akkori (80-as évek) Kádár rendszer sajátossága volt.

 

Akkor már nős, gyermekes család voltunk és több alkalommal is utazhattunk és amint írtam, és a korlát

szinte csakis az volt, hogy mire volt elég az a zsé, amennyivel nekiindulhattunk. Volt olyan ismerősünk

(nem is egy), aki kint maradt és az itthon maradt családja semmi retorziót nem szenvedett el. A kint is maradtak, amint megszerezték a kinti állampolgárságot (és ebből több is akadt köztük, például nyugat-Németországban élők) rögvest hazalátogathattak és bántatlanul nyugodta átléphette a magyar határt.

Itt - most nem is írtam a szervezett társasutazásokról, ami az összes keleti ország között egyedülállóan működött hazánkban és a többiben szinte elképzelhetetlen volt nyugati irányban. Erről csak ennyit.