Fradista Utazó Creative Commons License 2022.04.12 0 0 16963

Valamikor ez inkább ilyen beszélgetős topic volt, most egy kicsit visszaterelem abba az irányba :-)

 

Berlint a világháború után négy szektorra osztották. Ebből a francia, a brit és az amerikai szektor, a későbbi Nyugat-Berlin, összesen, jóval nagyobb volt, mint a szovjet (a későbbi Kelet-Berlin), így aztán olyan, a város déli részén lévő kerületek (az amerikai zóna) is Nyugat-Berlinhez tartoztak, amiket, ha nemismernénk a város történelmét, földrajzilag inkább kelethez sorolnánk.

1961 augusztus 13-án megépült a berlini fal. 

Egészen addig a délről Drezda (a mai A13) és Cottbus felől érkező autópálya a berlini autópálya-körgyűrűbe (a mai A10) torkollott, aminek a déli részét még a nácik kiépítették. Onnan tovább Berlin városközpontha felé a logikus és természetes útvonal Neukölln kerületen át vezetett, ez viszont a fal felépítése után már nem volt járható. Sőt, délnyugat felől: Lipcse (A9) és Magdeburg (A2) felől is cska nagy kerülővel lehetett eljutni Kelet-Berlinbe, mivel a korábbi (és mai) természetes útvonal, az AVUS, nem volt átjárható. 

Ezzel egy csapásra egy komoly forgalom jelent meg Treptow kerületben, egyebek mellett a tegnapi képeken is látható Grünauban, ami igazából nem oda való, és aminek a helyi úthálózat nem felelt meg - még az 1961-es, a mainál lényegesen alacsonyabb forgalom mellett sem. 

Ezen felül, mivel Berlin két nagy repülőtere, Tegel és Tempelhof, a falon belülre került, az NDK-nak szüksége volt egy új nemzetközi repülőtérre. A korábban már meglévő, de erre a szerepre a korábbi kiépítésében nem alkalmas Schönefeld repülőtér fejlesztése mellett döntöttek - ez viszont szintén itt generált forgalmat. 

 

Erre az NDK reagált több lépcsőben. Az első nyilván az volt, hogy telerakták a területet útjelző táblákkal, amivel legalábbis mindenki odatalál az úticéljához. Ezeket láthatjuk a két fotón. 

Ezután kiépítették az autópályát a Schönefelder Kreuz (ez a mai A10-A13-A113 csomópont) felől, ahol a körgyűrű találkozott a drezdai autópályával, a falat megkerülve, Treptow felé, a mai A117 vonalán. A mai A117 első blikkre értelmetlennek látszik, de nem ez az egyetlen berlini közlekedési infrastruktúra-fejlesztés a hatvanas-hetvenes évekből, ami a fal létének köszönhette az értelmét.  Onnan aztán a forgalom a mai B96a úton tudott eljutni a városközpontba. A repülőtér is leginkább ezen az úton volt elérhető. (Az A113 a Waltersdorfer Dreiecktől befelé csak az újreaegyesítés után, a 90-es években épült ki).