A hatosfalon volt egy dühös, néhol emiatt szétszórt írás, ami jogos kérdéseket feszeget a szegedi kérdésekkel kapcsolatban. És valóban az a gond, hogy tendencia, ami náluk zajlik: az EB után szétesnek, a legfontosabb meccseken gyakorta összeomlanak. Ha ez csak egyszer lett volna így, azt mondja az ember, csak-csak... de már megtették a Kiel ellen 2018-ban, a Szkopje ellen 2019-ben (utána ellenünk a bajnokságban), és most a Flens ellen. Amikor 19-ben megnyerték a kupát, ott is nagy előnyt engedtek ki a kezükből, de ha egy perccel továbbtartott volna az a meccs, akkor behúztuk volna.

Engem mondjuk nem zavar, hogy ez így van, mert így nemhogy örök másodikak, hanem örök pancserek lesznek - ez meg még demoralizálóbb :)

Régen írtam magunkkal kapcsolatban. Igazából türelemmel vagyok Ilicsék iránt a tavaszi szezon kezdete óta, ezért a csend. Biztatónak látom a folyamatokat, még ha vannak is kisebb-nagyobb hibák a gépezetben. Szerintem az Aalborg ellen, hiába a dánok csoportgyőzelme, nem vagyunk alárendelt szerepben. A bajnokságban pedig odafigyelt játékkal meg lehet törni a Tisza-partiakat, és visszaszerezni azt, ami a miénk.